„Az obszidiánnak nemcsak fizikája, hanem metafizikája is van
és nem csak anyag, hanem géniusz.”
(Hamvas Béla parafrázis)

Az obszidián a legkülönlegesebb kőzet a Földön. Eddig azt sem tudtuk, hogyan keletkezik – hiszen létrejöttével, kialakulásával kapcsolatban a tudományos kutatás téves hipotézist fogalmazott meg. Sőt a nevét sem értettük – azt is félremagyaráztuk. Régóta ismerjük ezt a jobbára fekete színű, fényesen csillogó vulkáni üveget – hiszen az olduvai „előember” már 1,7 millió évvel ezelőtt eszközt pattintott belőle –, sok mindent tudunk róla, mégsem értjük jelenlétét. Hibásan kódoltuk üzenetét…

A toposzokat félretéve, mind ismeretelméleti (és tudományos), mind lételméleti szempontból egy különös és egyedi, ugyanakkor az egyetemes rendet képviselő anyagi entitás valósága bontakozik ki az obszidiánnal való foglalatosság révén. Az

ennek a vastartalmú üveggé szilárdult vulkáni lávának az apoteózisát kísérli meg realizálni. Túl azon, hogy művészeti alkotásokat, spirituális termékeket és naturáliákat kínál az érdeklődők részére, megkísérli az obszidián ontológiáját felvázolni, illetve a kárpáti obszidialit titkát feltárni.

Az obszidián kevés helyen található meg. Szigetszerű előfordulásait ismerjük Anatóliában a Kaukázus környékén, a Mediterráneumban a tirrén-tengeri és az égei szigetvilágban, az amerikai Kordillerák hegyvonulatában néhány riolitvulkánhoz kapcsolódóan, valamint Délkelet-Ázsia és Óceánia határán és az európai kontinens szívében – itt a Kárpát-medencében. Bátran kijelenthetjük, hogy a különös obszidiánok közt is a legkülönlegesebb a Zemplén vidékén, leginkább Tokaj-Hegyalján fellelhető kárpáti obszidialit (és a marekanit). Egyrészt, mert ezek a Föld legidősebb (10–12 millió éves) obszidiánjai: mivel a vulkáni üveg instabil anyag és folyamatosan devitrifikálódik, idővel megsemmisül, jobb esetben valódi kőzetté alakul. Másrészt azért, mert a mi obszidiánunk nem tömeges megjelenésű, hanem másodlagos lelőhelyekről, üledékből, hordalékból kristályszerű alakzatok – uralkodóan síklapokkal, (alárendelten görbefelületekkel) határolt, szögletes élű szabálytalan testek – formájában kerülnek elő, amelyeket obszidialitnak nevezünk, a régiségben viszont öglének hívtak. Harmadrészt a mi obszidiánjaink kétszer is elektrolitizálódtak, azaz kialakulásuk és formájuk, felületük is elektrokémiai determinációt tükröz – ami fizikai alapját képezi az obszidialit finomanyagi, azaz „hullámtermésztű” és spirituális, azaz transzcendens hatásának. (Amit a kőzetüveg obszidián elnevezése is jelez: nomen est omen.)

Az obszidián a végletek köve, megtestesíti az abszolút ellentétet. De ez a polaritás nem egymást megsemmisítő, hanem egymást kiegészítő módon nyilvánul meg benne és általa. Különösen igaz ez az obszidialitra, amely a komplementer kontraszt attraktív manifesztációja. Az általánosan matt és rusztikus felületű öglék durvaságát megragadóan ellenpontozza az üvegszerű anyag finomsága, szépsége – melynek simasága és magas fénye az ögle feltörésével, a felület lepattintásával tárul fel. (Az obszidiánt csak pattintani, törni szabad! A csiszolás megmásítja jellegét, elfedi valódi tulajdonságait, letompítja fényét, ragyogását – azaz elvesz értékéből.)

A kagylós törés hiánytalanul visszaadja az üvegfényt, sőt maradéktalanul feltárja, felerősíti az obszidián összes fizikai tulajdonságát, szubsztanciáját, ezáltal tovább fokozza spirituális hatását. Szinte drámai feszültség van a durva külcsín és a csillogó belbecs között. Különös állapot és pillanat, amikor a külső fény (fizikai valóság) és a belső világosság (metafizikai tartalom) egymásra reflektál.

Mindezekről – az obszidián ontológiájáról – részletesebben a weboldalon lehet olvasni, az obszidián gnoszeológiájáról (geológiájáról, kultúrtörténetéről) pedig az obszidian.hu honlapon.

Kellemes kikapcsolódást, feltöltődést kívánunk – azoknak az érdeklődőknek, akik maguk is szeretnének obszidiánra szert tenni, tartalmas barangolást, böngészést kívánunk az alkotásokat bemutató, termékismertető felületen.